Minden családba Sous Vide berendezést!
Javaslattal fogok élni az ENSZ közgyűlésén, hogy módosítsák az Alapvető Emberi Jogok törvényét, mely szerint minden családnak alapvető jogot és lehetőséget kell biztosítani, hogy konyhájában Sous Vide gép kerüljön!
Hétvégén volt szerencsém kipróbálni egy SousVide Supreme gépet a forgalmazó cég jóvoltából. Gyermeki rajongással és óriási izgalommal kezdtem tervezgetni a hétvégét. Barátok beszervezése volt az első feladat. Hiszen ha már kipróbálom, akkor legalább másoknak is örömet okozzak, közösen elemezzük és élvezzük a technika adta lehetőségeket. Első feladat letudva. Mindenki örömmel vállalta a kemény munkát. Végigkóstoni a menüsort. De erről majd később, hisz szokás szerint még magam sem tudtam, mit és hogyan készítek el. Az természetes volt, hogy húsokat fogunk grillezni, de előtte „szuvidolunk”.
Második feladat a húsok kiválasztása. Bárány és kacsa volt az első napra a kiszemelt áldozat. Másnapra terveztem be a sertést. Így talán teljes átfogó képet kapunk a gép működéséről, illetve, hogy melyik húsból mit hoz ki. Persze megjósolható volt az eredmény, de tudjuk, hogy a szkeptikus ember mindig csak a saját tapasztalát fogadja csak el. Nem mintha kételkedtem volna egy pillanatig is az eredményben, de nagyon jó érzés volt látni és kóstolni az eredményt. Messze vagyok még egy profi séftől, de az, hogy egy otthoni konyhában ilyen csodát lehet művelni, az mindent megér. De ne szaladjunk előre. Összeállt a menü. Bárány tabuléval, valamint kacsamell vargányás rizottóval. Előétel a nagy kedvenc: garnélás ráksaláta üvegtésztával és pomelóval. A változatosság kedvéért és persze erőimet másra koncentrálva a garnélát csirkemellre cseréltem, de ez annak élvezeti értékét egyáltalán nem csökkentette.
Hogy a technikáról is ejtsek pár szót a kezdés előtt, mert ez nagyon meghatározza az egész folyamatot. Tehát a gép egyszerűen és közérthetően: alacsony hőfokon, hoszú időn való vízfürdő a húsoknak, zöldségeknek. Adatokkal nem untatnék senkit, hisz ez hivatalosan nagyon pontosan le van írva. Milyen fajta hús, milyen vastag a szelet és hány fokon. Előtte levákuumozni az alapanyagokat, bele a fürdőbe, értékeket beállítani és csak megnyomni a start gombot és várni az eredményre. Itt jelentős időmegtakarításról beszélünk, hisz több órát nyerünk, mely idő alatt egyéb konyhai előkészítő munkákat végezhetünk, vagy egyszerűen végezzük a napi dolgainkat, esetleg olvasunk, sétálunk, kertészkedünk.
A vákuumozó gép is egy külön mise. Önálló életet él a konyhában. Akár a szuvid gép nélkül is fantasztikus darab. Sokmindenre használható. Például zöldségek, gyümölcsök megtisztítása és földarabolása után levákuumozom és napokig mehet a hűtőbe. Egy megbontott sajt, sonka sokáig friss marad és nem veszít élvezeti értékéből. Nem veszi át a hűtő ízét és a hűtő sem lesz camebert illatú. Szóval hajrá vákuum gép.
Én is ezzel kezdtem. Pontosabban a húsok bepácolásával. Nem untatnék senkit a fűszerezéssel, és persze maradjon ez szakmai titok J, és úgyis mindenki saját ízlése szerint készíti majd el. A lényeg, hogy lehet száraz fűszerek sokasága (bors, kevés só, szerecsendió, babér, curry, ésatöbbi...) vagy bármilyen fűszerszósz. Olívaolajjal, boros mártás, worchestershire szósz, barbecue vagy bármi amit szívesen fogyasztunk és megkívánunk. Nincs szabály és nincs biblia. Ötletek és a képzelet szabad szárnyalása. Jómagam is így tettem, csak még a bezacskózás előtt a kacsára egy szál kakukkfű került.
Máris vákuumoztam és csobbant a kacsa a meleg vízben.
Hőfok beállít és startgomb elindítva. Míg a kacsánk a termálvízben áztatta magát a bárány előkészítése került terítékre.
A tabuléhoz természetesen kissé arabos, marokkói ízesítést választottam. A kacsa után a bárány szuvidolása következett. A parázs fokozatosan és folyamatosan ízzott a kertben, mert szuvidolás után csak pár másodpercre terveztem rádobni a grillre, hogy kérget kapjon a hús. Amíg a parázsunk dolgozott addig elfogyasztottuk a pomelós üvegtésztánkat. Lassan a bárány is megfelelő időt töltött a fürdőjében így már csak annyi volt hátra, hogy a kacsát ropogósra süssem pár perc alatt kint a grillen és föltálaljam hogy kényelmesen elfogyaszthassuk. Ezután kicsomagoltam a fóliából a húst és az ízzó parázsaon pár másodperc alatt életem egyik legjobb bárányát készítettem el. Nem szeretnék túlzásokba esni és csak szuperlatívuszokban beszélni, de tény, hogy nagyon finom lett a hús. Nem volt méretvesztesség, legalábbis nem akkora mint amikor rádobom a grillre és sok forgatás meg odafigyelés mellett is hosszú-hosszú percekig sütöm, míg esetleg kiszárad, odaég és egyéb előre nem számított nehézségbe ütközöm. A hús megtartotta eredeti állagát, rostjait és a fűszer is teljesen átjárta az egészet. Puha, omlós lett és ha az illemkönyv nem írja elő, akkor a kést sem kellett volna használni. Annyira átadtuk magunkat az étkezés örömének, hogy csak az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy a végeredmény nem került lencsevégre. A kacsáról sajnos nincs kép, mert pillanatok alatt eltűnt az asztalról, de azt hiszem a bárány pótolja, illetve mindent megmagyaráz: ha jó étel kerül terítékre, akkor minden háttérbe szorul.
Kísérőként egy Montes Sauvignon Blanc-t ittunk, illetve a sikerre és a tesztelés örömére pedig egy csodálatos Prosecco gyöngyözött a poharakban.
Másnap folytatódott az ámokfutás a húsokkal. Sertést ígértem és ki szerettem volna próbálni egy nem túl értékes részével. Tehát nem szűzérme került a zacskóba. És persze nem is klasszikus hentesüzletből, hanem szándékosan egy nem túl népszerű áruházlánc húsosztályáról valami vasárnap reggeli maradékot kértem. Ha lúd legyen kövér felkiáltással! Ha ez is rendben lesz, akkor valóban nem találunk kifogást a szuvid ellen, hanem tegyük kötelezővé minden háztartásba! Itt klasszikus fűszerezést használtam és az előző napi tapasztalatokat, kis trükköket alkalmazva, már-már profi szuvidhasználóként valami elképesztően finom húst sikerült elkészíteni. Az omlósság mellett az egész húsban éreztem az ízeket, fűszereket és természetesen a valódi rostokat. Késő este még a szomszédom átjött egy pohár borra és félve megkérdeztem, hogy megkóstolná-e az előző napon elkészített kacsát? Csak úgy villával belevágva, mintha egy darab máj lenne, omlott szét a kacsamell. Azt hiszem őt is sikerült meggyőznöm pár másodperc alatt, hogy minden háztartásban ott a helye a szuvidnak.
Nem maradt más hátra hétfő reggel, csak az érzékeny búcsú a géptől és a tervezgetés, hogy hogyan is jutok be a legközelebbi ENSZ közgyűlésre!
Utolsó kommentek